Rólam
1970-ben születtem Beregszászban. Iskolai tanulmányaim egy részét ott végeztem. Az érettségit követően - egy sikertelen ungvári iparművészeti felvételi után - egy jó időre elengedtem a festői ambícióimat. Az újabb szárnypróbálgatásaim 4-5 évre nyúlnak vissza. Több festőnél is megfordultam, de talán a legtöbbet eddig Nógrádi Katalin festőművésznőtől kaptam. Az ő képei inspirálnak leginkább, és hatalmas öröm számomra, hogy tanítványa lehetek.
Még keresem az utam. Grafittal, pasztellel, akrillal is rajzoltam, festettem, de most az olajfestés a szerelem. Hogy miért? Nemigen tudnám pontosan megmondani. Hisz minden alkotásban a végeredmény magától beszél, ha már indokolni kell valamit, akkor már magyarázom a bizonyítványom. Azt viszont mindenki tudja - aki különböző technikákkal kísérletezett már - hogy valószínűleg az olaj nyújtja a legtöbb alkotói lehetőséget a faroston, vásznon, stb. A szó legszorosabb értelmében plasztikus anyag. Nem köt meg túl gyorsan, munka közben jól keverhetők a színek. Mindig van lehetőség egy-egy részlet újragondolására, tökéletesítésére.
Kedvenc témáim: a tájkép, csendélet, épületek, de szeretném a portréimat, az emberábrázolást is tökéletesíteni. Az élet, a természet annyi érdekességet, jelenséget, szépet, egyedi dolgot, vetít elénk, amit akaratlanul is szeretne az ember - a saját látásmódjának a prizmáján áteresztve - megörökíteni. Ezért is családom, unokáim és kreatív munkám mellett minden időmet az ecset bűvöletében töltöm. Magam és - remélem - a környezetem legnagyobb örömére...